A magyar bajnokságot felölelő ökomenikus körsétánk legérdekesebb kanyarja nem hozott sikert, a judaizmus és az igaz kereszténység harca továbbra is az ábrahámi vallásnak áll. Ráadásul a bencés szerzetesek türelmével felvértezett pápai szurkolók és a csapat között átkos zendülés ütötte fel a fejét, egyesek – akik bizonyára a serversenyben elért remek eredménynek köszönhetően önkontrolljukat vesztették – egészen odáig merészkedtek, hogy szájukra vették György testvér édesanyjának a nevét. A sekrestyés még azt is hallotta, ahogy a miséről kifele özönlő nép arról beszélget, hogy eladtuk az utolsó hazai meccsünket az MTK-nak – amely egyébként a Perutz-pokolban elért győzelme ellenére kiesett, mint részeg kántor a zsoltár ritmusából. Tovább után inkvizíció, és serverseny.

Nem szeretnénk bővebben foglalkozni a budapesti kék-fehérekkel, csak annyiban, ami minket illet. Előfordulhat, hogy igazak a pletykák, és ez a tehetséges csapat szánt szándékkal esett ki. Csak most meg akarták mutatni, hogy tudnak futballozni. A Bakonyalja Parmája viszont azt bizonyította be, hogyan lehet egy csaknem egyéves munkát másfél hónap alatt tönkretenni, hiszen sokáig a 7-8. hely környékén tanyáztunk, aztán valami történt, és épphogy a kiesők fölött végzünk.

Amennyiben vétkesek vagyunk, és tényleg eladtuk a meccset, úgy megérdemelnénk, hogy az inkvizíció sújtson le a vétkesekre. Emígyen: „a bizonyítékokból származó, ellene szóló gyanú miatt oly hosszú ideig tartó kínvallatásra ítélik, amilyet szükségesnek vélnek annak érdekében, hogy az illető elmondja az igazságot (…) ünnepélyesen kijelentetik, hogy ha a kínzás során a személy elhalálozik, vére hullik, vagy teste valamely része csonkulást szenved, azért nem ők okolhatók, hanem a vádlott, mivelhogy nem mondta el az igazságot” Teccik érteni?

A szezon elemzését majd folytatjuk az utolsó forduló után, amikor is az FTC otthonában megszerzett győzelemmel enyhítjük a kínjainkat. A Serverseny állásáról itt lehet tájékozódni, igazából semmiféle változás nem állt be az eddigiekhez képest: nem érjük utol az előttünk haladókat, de mögöttünk tartjuk az üldözőket.